Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2016.12.03

Harmadik hozzáfűzésem 'Az emberi ész különös sorsa'

 

(Filozófiatörténet beadandó)

’Az emberi ész különös sorsa…’

csillagkod.jpg

„Ismereteink egyik nemében az emberi észnek az a különös sorsa, hogy oly kérdések zaklatják, melyeket el nem utasíthat magától, mert maga az ész természete teszi neki fel azokat, de amelyekre maga sem felelhet, mert az emberi ész minden képességét meghaladják…”

/Immanuel Kant:A tiszta ész kritikája/

 

 

  Immanuel Kant a klasszikus német filozófia megalapozója volt a felvilágosodás idején. Gondolkodásának két korszakát különböztetjük meg, a „kritika előtti” időszakot mely kb. 1770-ig tartott és az „észkritikák” korszakát mely előbbit követte. Kant kritika előtti korszakában természettudományokkal foglalkozott és matematikát oktatott egyetemi szinten. Ez idő alatt felsejleni látszott különös képessége, hogy az egymásnak ellentmondó elképzeléseket közös nevezőre tudta hozni. Például beépítette Naprendszer keletkezésének és fejlődésének elméletébe a fizikoteológiai istenérvet mi szerint a világegyetem tökéletes berendezéséből egy értelmes alkotóra sőt: a legbölcsebb alkotóra lehet következtetni. Más felöl osztotta azt a materialista elgondolást, hogy „a világegyetem csupán az önnön mozgástörvényeinek átengedett anyag műve.” Ebben az esetben közös nevezője a következő volt: „Az anyag /Isten által/ beléoltott általános törvényeknek megfelelően fokról fokra valósítja meg az isteni bölcsesség kinyilatkoztatásának művét: minduntalan egyre nagyobb területeket hódít el a káosztól”

Az észkritikák korszakában ezen elképzelése akképp módosult, hogy már úgy gondolta nem lehet tudásunk arról, ami a tapasztalatunkon kívül van. Hogy bár próbálkozhat, az ember saját eredetét illetően válaszok után kutatni a körülötte lévő világmindenségben, néhány kérdést egyszerűen nem válaszolhat meg a tudomány csak a hit: „Nekem tehát le kellett rontanom a tudást, hogy a hit számára szerezzek helyet..” Állította, hogy az emberiség sohasem lesz képes a végtelen teremtő értelem az isteni agy intellektuális szemléletére. Az emberi tudás ugyanis csak az érzéki tapasztalás körén belül szerezhető. Maga az érzéki tapasztalás viszont nem elegendő valami megismeréséhez.”Ha egyszer nem lesz majd ember, a dolgok továbbra is létezni fognak de nem állíthatjuk, hogy a tér és idő továbbra is megmarad ám amíg ember lesz a Földön addig a dolgok mindig időben és térben fognak megjelenni.” Tehát úgy gondolta: Isten másként, mást lát mint az ember. Ahol az ember egymásutániságot észlel Isten mindent együtt lát. Mi „térben” látunk, Isten magát a dolgot látja. Úgy gondolta, továbbá hogy az emberi észt magát kritikának kell alávetni. Amíg nem kritizálja magát addig nem is ismeri önmagát, főleg nem határait. Ki van téve ez esetben annak, hogy a gondolatait megismerésnek könyvelje el.

Témaválasztásom indokoltsága abban keresendő, hogy magam is Istenfélő ember vagyok. Most találkoztam először Kant gondolkodásával, sőt személyével is, s bár nem értek mindennel egyet vele mégis kellemes érzéssel töltött el hogy nem egy dologban, hasonló látásmódunk van. Illetve hogy a módszer mellyel kutatunk sokan egy Teremtő létezése után,(az az a természet elemzésével) semmiképp sem új keletű, hanem egy 1700-as években élt tanult ember már meg fogalmazta ezen kutatási eszközöket –ha nevezhetjük így-  s érvelési meneteivel a különböző egyetemeken tanuló fiatalok most a 21. században találkoznak, kötelező jelleggel. Az ő filozófiájából kiindulva szeretnék, saját meglátásomról beszélni melyet a természet milyenségére alapozok.

’Az emberi ész különös sorsa…’

  Cikkem elejére beszúrtam az első Kant idézetet mellyel találkoztam. Nagyon elgondolkodtatott. Kant szerint van egy különös sorsa az emberi elmének, hogy olyan kérdések zaklatják, - mert valóban zaklatják, a gondolkodó embert- melyekre úgy tűnik nincs lehetősége választ kapni soha. Talán ilyen az emberi élet eredetének kérdése, hogy milyen céllal létezik, az ember vagy egyáltalán van e célja létezésének, léteznek e például magasabb rendű lények nálunk stb. Ha már itt tartunk lehetne ugyan ilyen ’zaklató’ kérdés az is hogy miért adatott az a „különös sorsa” az emberi elmének hogy ezeket a kérdéseket „el nem utasíthatja magától”. S például miért nem adatott ez a ’különös sors’ egy ablakban üldögélő macska elméjének. Egy baromfiudvarban kapirgáló kakas miért nem teszi fel a kérdést, hogy miért született ilyen színesnek? Hogy minduntalan „zaklatnak” bennünket saját létünk s milyenségünk kérdései, mi sem bizonyítja jobban hogy az élet eredete utáni kutatás kirajzolódik az ókori filozófiákban is és úgy gondolom,ennek oka van. Egyet értek Kanttal abban, hogy az emberi ész véges, hogy csak egy burkon belül létező ismereteket szerezheti, meg amit filozófiájában sokszor hangsúlyozott. A 8 éves kisöcsémmel amikor a csillagokat néztük, nem egyszer tört bele a bicskám annak elmagyarázásába hogy hogyan is kell elképzelni a világűrt, s hogy mit jelent a végtelen, hisz a véges agy ezt elfogadni tudja csupán, elképzelni aligha. Mégis hiszem az eddigiek alapján, hogy sok kérdés megválaszolásra került, melyekről még az 1700-as években élt Kant úgy gondolta, hogy „az emberi ész minden képességét meghaladják”. S ennek megfelelően a későbbiekben is fogunk olyan újabb és újabb ismeretekhez jutni melyekről talán a ma élő ember gondolja azt hogy nincs hozzájuk vezető út. Talán pont a természet rendjének tükrében találjuk meg majd ezeket az utakat, s talán pont az eredetünkkel kapcsolatban. Viszont osztom a gondolatot, hogy nem lesz nap az emberi történelemben, amikor azt mondhatjuk, hogy már mindennel tisztában vagyunk.

 

Tudományra alapozott hit

  Ahogy Kant is talált a világegyetem precíz rendjében tervezésre utaló jeleket, sok kutató és tudós hisz egy intelligens megalkotó létezésében a kutatásaira alapozva. Néhány hónappal ezelőtt került elém Prof. Dr. Freund Tamás Széchenyi-díjas magyar neurobiológus, egyetemi tanár, (a Magyar Tudományos Akadémia tagja, 2014-től élettudományi alelnöke) interjújából néhány szemelvény melyben istenhitéről beszél a kutatásaiból kiindulva. Mint agykutató pont azt a kérdést feszegeti a cikkben, amit az előbb boncolgatott Kant idézet is felvet. Egész pontosan, hogy hogyan lehetséges az, hogy vannak az emberi agyból kiinduló, olyan kérdések - mint amilyen a lét kérdése is- melyek visszamutatnak magára az emberi agyra. A következőket mondja: „…a gyermeki hitet könnyű elveszíteni, ha nem nyer megerősítést a felnőtté vált ember agyában. Az idegtudós az anyag evolúciójának a csúcsát, az agyat vizsgálja. Azt a szervünket, amelyen keresztül a lelkünk megnyilvánul az anyagi világ számára. És olyan funkciók produkálásra is képes, amire semmi más biológiai, fizikai-kémiai anyag nem. Ha a neurobiológus megismeri az idegsejthálózatokat, nehezen tudja elképzelni, hogyan lesznek ebből új gondolatok, hogyan tehet föl az idegsejtek hálózata olyan kérdéseket, mint hogy mi az élet értelme. Akármennyire komplex terméke az agy az evolúciónak, nem gondolom, hogy képes kitermelni egy olyan nem anyagi entitást – nevezzük elmének, éntudatnak, szabad akaratnak, léleknek, de leginkább ezek együttesének – amely irányítóként hat vissza az őt létrehozó idegsejtek hálózatára…Én úgy gondolom, az anyagnak nem lehet olyan emergens tulajdonsága, ami visszahat az őt létrehozó idegsejthálózatra. Már csak azért sem, mert ha kiveszünk egy szövetmintát az emberi agyból, és összehasonlítjuk a majom vagy a macska ugyanonnan kivett szövetmintájával, akkor közel ugyanannyi sejtet találunk, ugyanolyan típusúakat, a kapcsolódási törvényszerűségeik, a kommunikációra használt molekulák is egyformák. A fő különbség, hogy ezekből a kis agykérgi oszlopokból az emberi agyban jóval több van, mint egy majom vagy egy macska agyában. Ha valaki elhiszi, hogy csak mert ezekből az egységekből jóval többet pakolok egymás mellé, a hálózat generál egy nem anyagi jellegű éntudatot, az élet értelmén lamentáló elmét, akkor azt is el kell hinnie, hogy ha chipekből kapcsolunk össze egyre többet, akkor egyszer eljutunk egy számítógéphez, ami előbb-utóbb szintén kitermel magából egy elmét, ami majd az éterből visszahat és programozza a gépet létrehozó chipek hálózatát.  A legnagyobb rejtély a gondolkodó, szabad akarattal rendelkező ember keletkezésének az értelme, a lelkünk eredete, küldetése és sorsa. Ezek olyan kérdések, amelyekre a természettudomány sohasem fog választ adni. Ha pedig a hitünk más kérdésekkel foglalkozik, mint a tudomány, akkor miért ne lehetne a kettő összeegyeztethető, egymást kiegészítő?”

 

Következtetésül

  Bár a Professzor úr leszögezi, hogy egyértelmű választ a természettudományok talán sosem fognak adni a lét kérdésére, mégis úgy gondolom közvetett módon képesek rá. Az újabb és újabb kutatási eredmények, felfedezések, mozaikszerűen összeállnak és kirajzolnak egy képet a számunkra. Amikor közvetett módon jut hozzánk el egy információ csatornájában nem olyan szabad mint a közvetlen információ áramlásé, tény hogy így nem válik egyértelművé azonnal a lényeg, talán dekódolni kell az információt amihez erőfeszítésre van szükség, bármilyen nemű is legyen a „közvetettség”, ha lehet így fogalmazni. Mégis úgy érzem ettől még nem szabad figyelmen kívül hagyni ezeket az információkat, ’legyintve’, hogy nem megbízhatók, vagy energiapazarlás velük foglalkozni. Nem is kell agykutatónak lennünk, hogy ezekhez a közvetetten érkező információkhoz hozzájussunk.  Talán meg sem fordul a fejben, hogy sok dolog ami nap mint nap a munkába kíséri az embert, a kerti virágok, a járda mellett sorjázó facsemeték tanúskodnak valami mellett. Sokan, amikor időt szánnak rá hogy megvizsgálják lenyűgöző felépítésüket és működésüket egy intelligens megtervezőre következtetnek. Tanulmányaim során rájöttem, hogy rengeteg ilyen elem van az életünkben, ami mellett csak úgy elmegyünk, zsebre téve az antennát mellyel foghatnánk jeleiket,- jelképes értelemben - csak mert annyira természetesen az életünkhöz tartoznak, és mert közvetetten jön rajtuk keresztül az információ, ami nehezebbé teszi az áramlást.

  Tanulmányozva Kant filozófiájának kritikáit, olvastam arról hogyan próbálták megcáfolni a különböző gondolkodók Kant fizikoteológiai istenérvét. Sőt olvastam arról is hogy kései írásaiban hogyan értékelte maga Kant saját megállapításait Isten létezésével kapcsolatban. Létezésünk oka, és eredetünk rendkívül összetett kérdés, amiben, a világ legkomolyabb munkásságú kutatói is megoszlanak véleményükben. Én ahhoz az oldalhoz sorolom magam, akik  a természet tükrében nem személytelen véletlenséget, hanem az értelmes Megalkotót kutatják.

 

 

Bibliográfia

 

  • Maria Fürst: Bevezetés a filozófiába. Ikon, Bp. 1994.
  • Dr. Hajdu Péter: Fejezetek a filozófiai gondolkodás történetéből Trefort 2010.
  • http://mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/indexbe33.html?option=com_tanelem&id_tanelem=292&tip=0
  • http://mek.oszk.hu/08700/08788/html/isker6.htm
  • http://hirhatar.com/vilaghiru-magyar-agykutato-dobbenetes-vallomasa-istenrol/
  • http://www.csillagaszat.hu/csilltort/egyetemes-csillagaszattortenet/egyetemes-ujkor-csillagaszata/immanuel-kant-filozofus-es-a-csillagaszat/