Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2016.11.23

Második hozzáfűzésem:Harcos

 

201611222121.jpg  Falevelek közt megbújó pitypangot ábrázoló akvarellem „A harcos” címet kapta. Egy meleg november végi napon készült a kép. Úgy vélem a pitypang az egyik legkitartóbb növényfaj, talán  téged is megszokott lepni, hogy egészen kora tavasszal már nyílik s amíg van ereje a napnak, képes kibújni. Nem válogatós sem időjárást sem talajt illetően. Ha azt mondanám, gondolj egy növényre, aminek a ’harcos’ nevet adtam, lehet hogy valami kaktusz fajra gondolnál, aminek centis tüskéi vannak és tépheti a forró szél „rezzenéstelen arccal” viseli, vagy egy ragadozó növényre ami zsákmányát növényekre nem jellemző gyors mozgásával kapja el és magáévá teszi, esetleg egy kiirthatatlan gyomnövényre amivel évek óta vesződsz a kertedben. Mindennel és mindenkivel dacoló kis sárga virágunk amilyen szolid, annyira agresszív bármily abszurdumként hangzik. Ő nem bosszant azzal hogy elborítja kertedet gazzal, nem zabál legyeket, és nem kardoskodik centis tüskékkel. Nem zavar senkit és semmit. Mégis szigorú hősiesen a távolba tekintő "szemei"  szinte érzékelhetők abból ahogy ácsorog a fagytól bomló falevelek közt, nem mellesleg amikor már az emberi szem teljesen elszokott a virág látványától jó két hónapja, és kesztyűben is lefagy a keze… Talán a legtöbbünk mégsem harcosként gondol erre a kis növénykére. Egy séta közben elmosolyodhatunk, amikor a fagyban meglátjuk a kis sárga fejecskéjét. Ahogy „egy fecske nem csinál nyarat”.. úgy nem hogy egy, egy sereg pitypang sem képes a telet eltörölni. Kicsi harcuk mégis, mintha utolsó elhaló kísérlet lenne erre így november vége felé.

Könnyen érezheti így az ember magát amikor bekerül egy új közösségbe, egy új környezetbe. Úgy érezheti a „járókelők csak elhaladnak mellette és megmosolyogják” a viselkedését, gondolkodását, mintha „elhaló kísérlet lenne” egész igyekezete abban a világban, amiben léteznie kénytelen. Ha árnyalt gondolkodású, ha van tartása, ha empatikusabb, ha képes még rácsodálkozni egy fűszálon csücsülő vízcseppre, „mosoly” tárgyává válik.. Én is éreztem már így.. Nade gondolkodik e a pitypang azon, hogy.. :”Áh minek kihajtani?! hiszen már november van.. az ősz utolsó hónapja, már mindenki szunyókál a talajban,..nevetséges vagyok.. és nem is érek el vele túl sokat, csak álldogálok magányosan..Így is keményen dolgoztam, hisz mindez idáig még virágot is bontottam.. nem megy.. akárhogy csiklandoz a nap, nem érdekel..majd jövőre!”  Az "egyéniségéhez" tartozik kicsi harca. Ha a pitypang nem ilyen volna nem is lenne a neve pitypang.

Azért szunyókáljon, csak mert mindenki szunyókál már körülötte?Miközben ő még bírná ébren...

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.